Nem tudom miért idegesít ennyire ez a néhány ember. A spiritualitás szerint ez előző életünk konfliktusaiból ered. Eddig három ilyen emberrel találkoztam.
Első apósom volt. Valószínűleg első megnyilatkozásai amik ezt kiváltották belőlem azok voltak, hogy mindig akkor hívta el a férjemet valahova amikor valami közös programot csináltunk. Esküvő előtt a férjem csak itt-ott a kanyarban találkozott vele. A csúcs az volt amikor szülés után meglátta a lányomat és csak annyit mondott egy lemondó legyintés kíséretében: hogy „ Á csak egy lány.” Szerencsére többet nem is láttam.
A másik az apám volt az esküvőm után. Előtte pedig nagyon szerettem. Igaz, uralkodott is rajtam. - Már biztosan tudom, akkor még kicsi voltam és természetesek voltak az irányításai. - Szerintem pont ez volt a kiváltó ok, hogy többé nem irányíthatott, uralkodhatott rajtam, mert felnőttem és kezdett megjönni az önbizalmam vagy valami olyasmi. Ezzel egyre rosszabb lett a kapcsolatunk. Egészen addig romlott amíg már elviselni se tudtuk egymást. Ezt még csak nehezítette, hogy együtt laktunk és hol a férjemet, hol engem sértegetett, küldött melegebb éghajlatra. El is üldözte a férjemet. Minden ilyen veszekedés, ordítozás után úgy éreztem, hogy teljesen elgyengültem, leszívta az összes energiámat. Megkönnyebbültem amikor meghalt. Tudom nem szép, hogy örültem – nem is ez a megfelelő szó - apám halálának, de nagyon megkönnyebbültem.
Két elnyomó után most itt a harmadik, a balatoni szomszédunk. Első megnyilvánulása az volt, hogy keresztül nézett rajtam, meg se hallotta amit mondok, közben anyut akarta kisajátítani, elvenni tőlem. Az első hangos veszekedésünk után valami vagy valaki hatására belátta, hogy ez így nem lesz jó, taktikát kell változtatnia. - Nem véletlen, hogy se a lánya, se az unokái nem keresik. - Nyomulását „segítés”-re változtatta, hogy időről időre azzal zsarolhasson, hogy „ezért segített”. Anyu persze mindig bedől neki. Anyut elég könnyű befolyásolni, mert nem csak a saját véleménye, így a saját lánya mellett se tud kiállni. Az igazi segítség szerintem érdek és elvárások nélküli. Kari bá' azóta se tudja elfogadni, hogy soha nem lesz anyu csak az övé. Legalábbis amíg én itt vagyok. Én vagyok neki a legnagyobb akadály.
Az a legrosszabb az egészben, hogy arra se képes, hogy észrevegye, - vagy nem is akarja – hogy azzal, hogy engem idegesít anyunak árt a legtöbbet, mert így ő került két „tűz” közé. Pedig elvileg neki akar segíteni. Én meg anyu miatt kerülöm amennyire csak tudom, de ha állandóan betolakodik az életünkbe ez jócskán megnehezíti a távolság tartást.
Utolsó kommentek