RABSZOLGASORS

Emlékeznek rá? Jó kis brazil sorozat volt a 80-as évek végén. Persze nem mindenkinek tetszett. Ez így normális. Volt benne egy rabszolgalány akit egy jómódú család magához vett.

Egy napon azzal jött haza anyukám, hogy egyik kolléganője azt mondta, hogy látott engem a Tv-ben. Vagyis akkor nagyon hasonlítottam a színésznőre aki játszotta Izaurát a rabszolgalányt. Akkor az OTP-ben dolgoztam. Egy napon ott is elkezdtek Izaurának nevezni. Az ügyfeleim is gyorsan észrevették a hasonlóságot.

Most, sok év után nem csak a külső hasonlóság miatt jutott eszembe. Úgy érzem már a rabszolgaságban is hasonlítunk. Bár őt szépen felöltöztették és úri módra nem kellett semmit csinálnia. Ebben már nagy különbségek vannak köztünk. Engem senki se öltöztet, sőt jó pár éve ruhákra sincs pénzem. Örülök ha a baleseteim miatt kapott alamizsnából kijövök. A „munkámért” se kapok egyetlen fillért sem. Van aki azt megkapja helyettem.

Anyámat kell ápolnom 24 órában, mert valamit nagyon elszúrtak még az elején az agyon tanult orvosaink. Talán csak nem vették észre, vagy nem tudták megoldani, mert pont erre nem rágták a szájukba a megoldást, nekik kellett volna megerőltetni az agytekervényeiket külön fizetség nélkül is, mert nem mindenkinek van pénze magánklinikára. Így most már két éve nincs egyetlen szabadnapom sem. Nekem is kéne vese ellenőrzésre mennem, de azt se tudom elintézni, mert segítség híján nem tudom magára hagyni anyámat, mert hátha pont akkor kéne az ágytál. Ez meg ráadásul undorító és kapcsolat romboló is. Persze van aki erre azt mondja ez így természetes. Szívesen átengedem neki, és kíváncsian várom mit szól hozzá nem két év, csak két nap, vagy két hét után. Szabadidő, magánélet és pénz nélkül.