Körülbelül a 90-es évektől nagyon megváltozott körülöttünk minden. Minden nagyon felgyorsult, rohan. Az emberek is gépiesen állandóan rohannak. Munkába, a gyerekért az oviba, iskolába, haza főzni. Megállni, meghallgatni a másikat, beszélgetni arra már senkinek sincs ideje.

A kapcsolatok teljesen kiürültek. Csak a szex számít. Még a tanult férfiaknak is csak a szex számít. Az az első és egyetlen érdeklődésük egy nő iránt. Randi? Ahhoz előbb ismerkedni kéne. Erre ma már az egyetlen lehetőségek az internetes „társkeresők”. Amik csak a nevükben társkeresők. Inkább csak szex keresők. Azok is csak leharcolt, újabb kiszolgálót kereső férfiakkal van tele.

Valójában már nem is létezik igazi randevú ahol a férfi körbe udvarolja a nőt. Udvarolni már nemhogy nem tudnak, azt sem tudják mi az. Sok férfi meg egyenesen a nőtől várja el. Ha netán valami csoda folytán létrejön a kapcsolat, akkor meg elvárják, hogy a nők szó nélkül kiszolgálják őket. Szó nélkül. Véleményük egyáltalán nem is lehet. Az csak a férfiak privilégiuma. A nő örüljön, hogy van akit szolgálhat. Ha másnál keresgél a férfi az teljesen természetes - szerintük. A nőnek mindent el kell tűrnie. Azaz elfogadnia. Mint nagyanyáink korában. Akkor még viszonzásul a férfiak gondoskodtak a nőkről, meg a családról. Ezt viszont meg kéne tanulniuk.

Divatba jöttek a trükkös lehúzások. Még legálisan is. Különböző kereskedők, webshopok nem véletlenül kérik regisztrációnál a születésnapunk dátumát. Ha eljön a nap felhívnak és ajándékként x%-ot adnak a vásárlások összegéből. Vagy konkrétan kedvezményesen ajánlanak megvételre valamit. Ráadásul – utánanéztem – a kedvezményesen felajánlott dolog az esetek többségében máshol kedvezmény nélkül is olcsóbb.

A tanfolyamokat árulókkal is vigyázni kell. Nem mindegyik ad teljes tudást. Egy-két lényeges dolgot ugyan megtudhatunk belőlük, de a legtöbb tanfolyam csak annak jelent igazán - nagy - hasznot aki kínálja.

A webshopok nyelve sok helyen angol. Mintha természetes lenne, hogy mindenki tud angolul. Mintha már egyenesen titkolni való lenne, hogy magyarok vagyunk. A rádióban is. Hiába vannak magyar slágerek csak az angol a menő. Az angolok meg a mi slágereinket nyomják? Most megint itt van az Eurovízióra a dal választás. Rettenetesek az indítani akart dalok. Természetesen egy-két kivétellel mind angol. Hova lettek a régi, szép, dallamos magyar slágerek? Azok voltak az igazi dúdolható, énekelhető slágerek. A maiak jó része csak erőlködés, de mindig jobbak, mint a sokaknak érthetetlen angol dalok. Jó, a fiatalok közül értik néhányan, de nem csak a húsz éveseké a világ. Ahogy Aradszki is megénekelte. Neki és a régi magyar énekesekre nem is emlékeznek egész hétvégén. Maximum egy-két sláger tőlük, aztán mehetnek a süllyesztőbe. Mert magyarok. Jó, hogy egyáltalán még nem kell titkolnunk , hogy magyarok vagyunk.

Még az időjárás is más. Összemosódtak az évszakok, szinte csak tél és nyár van. Bár már a tél se igazi tél. A mai gyerekek lassan már csak hírből ismerik a havat. Egy kis enyhülés, és hetek alatt itt a forróság. Már elviselhetetlen a forróság. A sors fintora, hogy kiskoromban a jó meleg nyár volt a kedvenc évszakom, most meg már nagyon nehezen viselem el a mostani forróságot. Az ősz jobban elviselhető. Az még talán jobban elhúzódik, mint a tavasz.

Idén ismét választunk. Nehéz helyzet. Rengeteg új Párt van. Már ezeket se lehet követni. Ez a mostani házalásos aláírás gyűjtés is zavaró. Akár zaklatásnak, zavarásnak is lehetne venni. Még négy éve az előző választásoknál se házalt senki. Bár nekem már akkor is megfordult a fejemben. Nem is tudom akkor lehetett-e? Már akkor is kellett a nevezéshez az 500 aláírás. Függetlenként nem is volt rá remény összeszedni.

A rendszerváltás előtt ilyen se volt. Talán két-három Párt volt. Ekkora marakodás se volt a Pártok közt. Meg ennyi hajléktalan se volt. Nem is értem hogyan változhattak ennyire meg a dolgok, hogy ennyi ember az utcára került? Közben meg a Tv-ben is, meg a rádióban is szórják a pénzt értelmetlenül. Elismerem aki ott nyer valamilyen játékban annak is jól jön egy szép összeg, de azért értelmesebb dolgokra is lehetne fordítani azokat a pénzeket. Pl: újabban sok lett a kiürült, elhanyagolt épület. Azokat legalább annyira helyre lehetne hozni, hogy ott hajléktalanszállót lehetne üzemeltetni. Mindjárt létrejönne néhány munkahely is. Mert az igazsághoz hozzátartozik, hogy azokban felügyelet is kéne, mert a sok nincstelen előbb-utóbb széthordaná amit ott talál.